Rohanó világunkban egyre több kihívással kell szembenéznünk és nem mindig tudjuk kezelni

ezeket a kihívásokat. Sajnos a balesetek, a sérüléssel járó tevékenységek nem minden esetben kerülhetők el.

Sokan abban a hamis biztonságtudatban élnek, hogy „engem semmilyen baj nem érhet”, azonban, ha a baj bekövetkezik, akkor „miért pont velem történt meg?”

A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM rendelet 20. § (1) bekezdés előírja, hogy minden munkahelyen a tevékenység veszélyességétől, illetve az ott dolgozók számától függően kialakított elsősegélynyújtó felszerelést, és a munkavállalók közül kiképzett elsősegélynyújtásra kijelölt személyt kell biztosítani.

Az gépjármű vezetői jogosítvány megszerzésének alapfeltétele a Vöröskeresztnél letett sikeres elsősegélynyújtó vizsga.  Joggal merül fel a kérdés, hogy aki rendelkezik gépjármű vezetői engedély az lehet-e kijelölt munkahelyi elsősegélynyújtó személy?

Sajnos több szempontot figyelembe véve, azt mondhatjuk, hogy nem.

Az egészségügyi vizsga csak a vezetői engedély kiadásának feltétele, önmagában nem jelent elsősegélynyújtó képzettséget.

A vizsga témája a közúti elsősegélynyújtás leszűkített területe.

A vezetői engedélyhez szükséges elsősegélynyújtó ismereteket csoportosan és igen kevés óraszámban sajátítják el a leendő járművezetők.

Az ismeretek megszerzése fontos, de a változások megismerése csak az elsősegélynyújtó továbbképzéseken érhetők el.

Ahogy a tudomány fejlődik, és új ismeretekkel bővül, úgy ez a szakág is folyamatosan változik.

Az idő múlásával a korábban megszerzett tudásunk mára már elavulttá válhat. Kutatások igazolják, hogy az ember annak

• amit olvas             10%-át
• amit hall               20%-át
• amit lát                 30%-át
• amit lát és hall      70%-át
• amit mond            80%-át
• amit csinál            90% -át képes megjegyezni.

Ezért fontos, hogy a munkavállalókat megfelelő elsősegélynyújtó továbbképzésben részesítsünk.

Szerző: Molnár József